A helyi iroda
A legközelebbi irodát keressük..

Csiki-csuki stratégia 2.0

Az utóbbi időben nagy publicitást kap, hogy 2019-ben az egész világon rekordokat dönt a cégfelvásárlások és összeolvadások száma és értéke. Nyilván nehezen összehasonlítható egy 100 milliárd dolláros cégfelvásárlás egy néhány milliárd forintos hasonló ügylettel, de mindenképpen oda kell figyelni a globális tendenciákra és különösen azok okaira.

A korábban még jól elkülönülő piacokon meg tudott élni sok-sok kisebb nagyobb vállalkozás. A piacok azonban összeolvadnak, globalizálódnak. Ennek következtében a kicsi és közepes cégek kiszorulnak, tönkre mennek.
Ahhoz, hogy egy vállalkozás stabilan meg tudjon maradni a piacon, vagy tudnia kell valamit, amit más nem tud, vagy legalább olyan erősnek kell lennie, mint a versenytársai közül a legerősebbek. A világgazdaságban látjuk, ahogy egyre gyorsuló ütemben folyik a tőkekoncentráció. Ezen tendencia alól senki sem tudja kivonni magát.
Sajnos nem ritka, hogy egy óriáscég egyik pillanatról a másikra otthagyja korábbi beszállítóját és Földünk egy másik pontján dolgoztat tovább egy másik céggel. A faképnél hagyott beszállítónak pedig nem marad más választása, mint lehúzni a rolót. Az is megesett már, hogy a beszállító döntött úgy, hogy a jövő hónaptól másnak adja el a feldolgozó számára létfontosságú nyersanyagot. A kiszolgáltatottság orosz rulett! Csak a szerencsén múlik, mikor fordul úgy a tár, hogy … szóval a mi szempontunkból kedvezőtlenül.

A kiszolgáltatottság pedig értelemszerűen úgy csökkenthető, ha a minimumra szorítjuk azon tényezők számát, amik tőlünk függetlenül képesek döntő befolyást gyakorolni a működésünkre. Egy vállalkozás ilyen értelemben legérzékenyebb csatlakozási pontjai a beszállítói, a vevői, a munkaerőpiac, illetve az állam, vagyis az általa megszabott játékszabályok.

Egy bizonyos méreten felül már nem okoz gondot manapság, hogy akár a cég működésének helyét aszerint válasszák meg a tulajdonosok, hogy hol a legkedvezőbbek számukra ezek a játékszabályok. Aki ezt nem teheti meg, az kénytelen elfogadni a hazai viszonyokat.

A munkaerőpiaci helyzet szintén sarkalatos tényező, napjaink fő rákfenéje. Egyre kevesebb a megfelelően képzett és dolgozni akaró szakember. Két út áll a cégvezetők előtt. Vagy gépesítéssel megpróbálják egyre inkább kiváltani az emberi munkaerőt, és/vagy a konkurencia fölé viszik a dolgozók kereseti szintjét. Ehhez megfelelő termelési volumenre, stabil piaci pozícióra van szükség. Ez a cél a konkurencia felvásárlásával érhető el a legbiztosabban.

A beszállító és/vagy vevő problematika megoldása pedig az, hogy ők is a mi befolyásunk alá kerüljenek. Azaz törekedni kell arra, hogy tulajdont, vagy tulajdonrészt szerezzünk ezekben a cégekben. Így zökkenő mentesebben szervezhető a munka, A piac esetleges hektikus változásait is könnyebb kiegyenlíteni.

Ezekkel az eszközökkel érhető el, hogy egy vállalkozás kiszolgáltatottságát legalább elviselhető szintre hozzuk. A fentieken túl érdemes a cég működéséhez elengedhetetlenül igénybe vett szolgáltatásokat nyújtó cégekben is valamilyen mértékű tulajdont szerezni.
Minél nagyobb befolyásra teszünk szert a saját cégeink működésére közvetlenül hatással lévő vállalkozásokban, annál stabilabb lábakon állunk.
Ezt a felállást nevezte Zavagyil Zoltán kollégám a CFI Hungary Zrt. befektetési igazgatója – a Világgazdaság 2011. február 7-i számában megjelent cikkében – „csiki-csuki cégcsoportnak” a közismert malomjátékban kialakítható felállás mintájára, ahol az ellenfél bármit tesz, én mindenképpen nyerek.

2019. szeptember 16. | Nagy Attila

Kapcsolódó hírek

Kapcsolattartó

Fekete Márk